Mai achievement: írtam pár random jelenetet, csak hogy tisztázzam, hogy a karakterek hogy fognak kijönni belőle (igen, gyárilag mozaikolós vagyok, csak úgy nem tudok végigírni egy regényt), és rájöttem, hogy már érzem, hogy melyik két másodperces történésekből kéne egy komplett bekezdést írnom ahelyett, hogy elintézném egy mondatban. Látom, hova kéne még két mondatnyi gondolatmenet, hogy ne legyen száraz meg rohanós a szöveg, hova kéne még egy kis lábremegés meg egyéb testérzet. Mármint úgy látom, hogy nem kell keresni, hanem rendesen. Egy-másfél év késéssel leesnek azért a kurzusos tananyagok a használható szintre... :D
Illetve már a vázlatban is látom, hogy hova kell fillereket betolni, hogy ne kapjon agyérgörcsöt se az olvasó, se a karakter, hurrá. Az más kérdés, hogy értelmes fillereket kitalálni baromi nehéz, de mondjuk lehet vele karaktert építeni akár előre is, meg mellékszálakat görgetni, szóval valahogy megoldom.
Addig is örülök, hogy végre le tudtam ülni írni rendesen. Stresszes volt az elmúlt hónap, de már lecsengőben van; végre vannak lazább napjaim, aminek a végére nem folyik ki az agyam a fülemen. Mert leülni leülök én írni, de ha nincs egy értelmes gondolatom se, abból úgyis youtube-bámulás lesz. Ma viszont sikeresen ignoráltam vagy három tök izgis videót, amit feldobott az a drága algoritmus, hogy szabotáljon. Jobban érdekeltek a karaktereim, végre.
Mindemellett végérvényesen kijelenthetem, hogy ez a regény bizony a '80-as évek zenei aláfestésével fog létrejönni. Valahogy az a hangulat passzol hozzá, több számot is találtam, ami nagyon egy-egy jelenet vagy karakter alaphangulat. Fura, mert amúgy a '90-es évek a buzim (abban nőttem fel, a '80-as már apámék zenéje volt), magamtól nemigen hallgatom ezt a korszakot, de a regényhez nagyon beakadt.
Mai aláfestés egy "nem vallunk szerelmet és nem esünk egymásnak, de egy hajszálnyira vagyunk tőle" jelenethez:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése