Tudatalatti, te, te...!
Nem találok szavakat.
Szóval az van, hogy a regény világa önmagában is annyira bünteti ezt a romantika-dolgot, hogy én nem is gondoltam semmi komolyabb romantikus konfliktust beleszőni. Voltak persze ötleteim, elég változatos módokon tudtak volna érdemben összeveszni a karakterek, de végül mindet kihagytam.
Gondoltam én...
Aztán a regény kétharmada magasságában a női főhősöm kinyögte, hogy neki amúgy az eddigi történések fele alatt volt konfliktusa, és rohadtul lelombozva érzi magát. Én meg így... Ja... Jaaa, hogy akkor ezért reagáltál mindig furcsán? Akkor valójában mindkettőtöknek van problémája, és azért szerencsétlenkedtek udvariasan a megfelelő időpontig azzal az összeborulással? KÖSZI!
Pár mondatot kell csak beszúrnom az előzményekbe majd a javításkor, és ott van a konfliktus. A csaj végig úgy reagált, ahogy ez a probléma megkívánja. Kicsit lightosabban, de azért mindig érződik.
Mert leírtam én, csak nem ismertem fel.
Agyrém.
És akkor ne legyen olyan érzése az embernek, hogy a sztori valahol teljes egészében létezik, én csak lehúzom az éterből.
Írónak lenni egy különleges elmebaj, de vállalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése