Regényírós napló - 2022. június 28.

Tegnap azt hittem, kitépem a hajamat az esti írásnál. Ott volt a jelenet, amit legutóbb írtam, és egyszerűen nem tudtam tovább menni belőle. Pedig nagyon kellett volna, mert az utóbbi időben nem igazán tudtam leülni írni, mindig volt valami, ami megakadályozott benne. Így még frusztrálóbb volt, hogy csak néztem a monitort, odaszenvedtem pár mondatot, kicsit beletúrtam itt-ott, de sehogy nem akart összeállni. Órákig. 

Tudtam, hogy fontos jelenet, hogy erős jelenet, és azt is, hogy utóbbi még nem látszik, mert az érzelmi ráerősítéseket majd átíráskor fogom belerakni, meg a karakter hiteles reakcióit, meg mindent is. De nem nyugtatott meg a saját magyarázatom. Van valami belső dramaturgiai vészjelző rendszerem, ami rávágja az agyamra a sorompót, ha valami nem stimmel, és nem enged tovább, amíg meg nem oldom. Rohadt hasznos, de néha tényleg felakasztom magam tőle.

Szerencsére van nekünk ez a messenger csoportunk, ahol mindig akad egy kíméletlen írótárs, aki a megfelelő kérdésekkel segít megvilágítani a problémát, így végül sikerült kimondanom magamnak, hogy mi a gond, és belátni, hogy ez bizony kukázás és átírás lesz. Akkor is, ha el van szállva a szószámom NaNon. 

Az történt ugyanis, hogy a karakter, aki megosztotta a "bomba" kategóriájú információt, nem igazán volt motivált arra, hogy akkor és úgy tegye ezt meg, ahogy én azt előzőleg elterveztem. Semmilyen szinten nem volt logikus, innentől kezdve pedig borul a hitelesség, nincs mire építeni a későbbiekben. Plusz volt egy kis értelmetlen ide-oda rohangálás a főhősnőm részéről, ami már engem is irritált, meggyilkolta a hangulatot. 

Úgyhogy vérző szívvel újraírtam (érdekes, de lelkileg könnyebb, ha előbb csak odébbtolom a régi szöveget, és majd akkor törlöm, ha már megvan az új), és csodák csodája, nagyon atom jelenet lett. Azt a problémát is elfújta, hogy főhősnőm hogy fogja elhinni, hogy igaz az infó, sőt, ezt még megfejeltem egy elég váratlan, de tapasztalatból mondom, hogy hiteles reakcióval. Én se tudtam, hogy ezt fogja csinálni, csak aztán kimondott egy olyat, ami hozta magával. 

Szóval rendkívül boldogan jegyeztem fel NaNora azt a 132 szót, amit újraírással együtt is sikerült produkálnom... :D És szintén vérző szívvel hagytam abba az írást, mert nagyon benne voltam, de sajnos néha felülkerekedik a felnőtt énem, és azt mondja, hogy próbáljunk meg aludni is éjszaka, ha másnap korán kell kelni. Na de így legalább lophatok ma is egy kis írós időt magamnak. 

Jövő héten pedig írótábor, szinte minden délután dedikáltan írásra van kárhoztatva, és feltett szándékom nem feladatokat csinálni, hanem a regényt abajgatni, úgyhogy remélem, behozom majd a lemaradásomat. Fú de várom :D