Hú, anyám, mennyi javítanivaló lesz még itt, ha egyszer kész lesz a first draft... Szerencsére már megtanultam, hogy menet közben ne javítgassak, mert ami most feltűnik, hogy nem jó, vagy hiányzik, az később is fel fog, de fejben már egy nagyon hosszú listám van.
Bele kell dolgozni ezt-azt (múltat, karaktereket, hogy ne a semmiből legyenek előrángatva, meg a hatalmi viszonyokat kicsit élesebben kell érzékeltetni), érzelmeket kifejteni (a szentséges testérzetek!!!), leírásokat gyártani (hajjaj), és ugye van, amit ki kell majd szedni (egy ismétlésszagú jelenetet, egy esélyesen kiváltható mellékszereplő), vagy lassítani (a flörtölgetést biztosan), és tuti, hogy néhány párbeszéden is húzni kell majd, mert nagyon szeretnek pofázni a karakterek (vajon kitől örökölték...?).
Annak mondjuk örülök, hogy feltűnt, hogy ha a karakterek nagyon magyaráznak valamit egymásnak, akkor ott valami gebasz van. Ilyenkor az van, hogy az olvasónak is magyarázni kell, hogy megértse, mi történt, szóval ott valami nem volt előkészítve rendesen. Fú de nehéz ez.
De most már csak azért se nyúlok ezekhez, mert előbb nagyon szeretném látni, hogy hossz tekintetében hogy állok. Mert azért vannak dolgok, amiket szívesen meghagynék, de olyanok is, amiket végül is ki lehet szedni, ha nagyon terjengős lenne a végeredmény. Legközelebb meg majd faék egyszerű sztorit gyártok, mert úgy tűnik, bármit képes vagyok bármilyen hosszan megírni. A kurzusos novellázások során már feltűnhetett volna, hogy nálam a rövid sztoriötlet is kisregény lesz, szóval nyilván a regénnyel is ugyanezt fogom csinálni, de eddig a párhuzamig nem jutott el az agyam. Pedig hányszor elmondták, hogy ami regénynél gond, az novellánál hatványozottan kijön, jaj...!
Nem mintha az én hibám lenne. A trilógia fő problémájának is meg kell jelennie, meg a főhős aktuális regényre szóló problémájának is, meg ugye világot kell építeni, plusz a romantika, nyilván nem lesz meg 320ezer karakterből. A mostani állást elnézve a 600ezer karakteres felső korlát is kicsit necces, de ha arányaiban stimmelek, akkor még jó vagyok... :D
De bakker, egyszerűen mindenhol összefüggéseket találok, amik ANNYIRA érdekesek, hogy muszáj beleépítenem a sztoriba. És vérzik a szívem, ha ki kell szedni őket. Már azon is elgondolkodtam, hogy ketté lehetne-e szedni ezt a regényt, de sajnos a sztori maga nagyon a végére van kihegyezve, nem igazán lehetne előtte elvágni. Meg ugye pont az lenne a lényeg a sok kis összefüggéssel, hogy odáig eljussunk, szóval... Ez van.
Btw eljutottam a felezőpontig. Mármint megírtam. Még egy-két balhézás, és mehetünk tovább az új infók fényében. A karakterek meg szenvedjenek csak nyugodtan, hogy akkor végső soron miért történik ez az egész, nyehehe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése