Hajnali fél kettő van, szóval ennyit arról, hogy ugrott az éjszakai írás, néha azért még belecsúszok, úgy tűnik. Ma két nap meló után nem igazán tudtam produkálni a napi szószámot, viszont kedvem támadt átnézni a sztorit, hogy mit lehet kihúzogatni belőle, mert egyre inkább azt láttam, hogy ez így kezelhetetlenül hosszú lesz.
Na, ehhez volt agyam, meg időm is, úgyhogy végigmentem az egészen, egyenesítettem egy kicsit a sztorin, sikerült úgy mindennek az egyötödét kukázni. Most kb. azt érzem, hogy minden lényeges szereplő megjelenik időben, meg kellő gyakorisággal, a logika is jobb lett, kevesebb infót kell újabb hülye helyeken és újabb karaktereknél keresni, a mélypont kicsavarását is egy huszárvágással megszűntettem, hatásosabb is lesz így. Pár infót most kicsit később kapnak meg a karakterek, egy nagyon fontosat viszont remekül sikerült elrejtenem egy amúgy lényegtelen, épp csak elmesélt történésbe.
(Mindezt órákon át tartó '90-es/2000-es évek maratonnal, ami a háttérzenét illeti. A fene gondolta volna, Backstreet Boysra meg Cotton Eye Joe-ra is lehet angyalos fantasyt tervezni... :D)
Na azért nem álltam neki átírni a meglévő részeket, egyelőre folytatom így, aztán majd később összepasszintok mindent. Mindenesetre ez is jó tapasztalat, hogy egész pontosan mennyit érdemes csavargatni egy sztorit. Végig attól féltem, hogy túl egyszerű lesz. Szerintem ott hibáztam, hogy nem számoltam azzal, hogy a romantikázással és egyéb szociális dolgokkal is egy csomó betű elmegy. Konkrétan fél fejezetek.
Tegnap egyébként meló után még rémesen romantikus jeleneteket írogattam, és azon voltam kiakadva, hogy ezek basszus sokkal gyorsabban összegabalyodnak, mint kellene. De egyelőre megnézem, mire jutnak így, aztán max. később visszaveszek a libidójukból meg az érzelmeikből, ha kell.
Ma viszont már az volt a problémám, hogy mire én ezt végigírom, menthetetlenül bele fogok zúgni a pasiba... :D Minél komolyabb a dolog, annál jobban tetszik a srác. És amit ezek elflörtölgetnek, jézusom... Nem kellett volna az angyalokat ennyire szabadelvűnek beállítanom, de hát sajnos így jött ki logikusan. És ha egyszer a karakterek meg egymásra vannak pattanva, annak ez a vége. Szörnyűek :D Még szerencse, hogy tettem féket a világba, meg ők is tudnak segghülyék lenni, különben elég gyorsan eljutnánk a happy endig.
Na szóval lendületben vagyok, nagyon élvezem, egyre világosabb a fény az alagút végén, és még mindig nem dudál. Hurrá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése