Igen, két hónapig nem írtam. Zajlott az élet is, meg szerintem beblokkoltam attól, hogy amit végkifejletnek kitaláltam, az valójában nem tetszett. Most megint nekiültem agyalni rajta, és úgy döntöttem, két dologgal próbálkozom. Egyrészt szarni rá, egy kész kerek sztori végére csak kitalálok valamit, illetőleg úgyse úszom meg az újraírásokat, szóval tökmindegy. Másrészt meg igazából úgyis az érzelmi hatás a lényeg (a női célcsoport előnyei), szóval a konkrét történéseket egész nyugodtan ködösíthetem egy kicsit. Utóbbinak szellemében kitöröltem azt a momentumot, ami nem tetszett, és sűrűn imádkozom, hogy igazam legyen, és tényleg ne kelljen kitalálni, hogy fizikailag ki mit mikor és hogyan csap tarkón hihetően.
Amúgy az elejével se vagyok teljesen kibékülve, de próbálom mantrázni, hogy az érdekes megvalósítás sokmindent el tud vinni a hátán. Jobb lenne persze a tökéletesre hajtani, de akkor sose lennék kész. Meg hát élményt akarok írni, nem írástechnikai papírformát. Amúgy is szerintem a legtöbb író úgy jár, hogy nem élete regénye a legnépszerűbb, szóval ha nem tökéletes... Szarni rá.
(Azt hiszem, kicsit életfeladatommá vált az utóbbi időben, hogy képes legyek szarni dolgokra. Hát, a regényezés is kiváló terep a gyakorlásra, úgy tűnik.)
Úgyhogy most jegyzet újraolvasás volt (imádom, hogy néhány résznél még mindig felröhögök, hogy "ez mekkora lesz!"), meg írás. Fáradt is voltam, szóval sok jóra nem számítottam, de el kellett kezdeni. Az a deal, hogy nyárra lesz regény. Még szerencse, hogy a nyár az három hónap, és beiktathatok egy írós nyaralást is, ha nagyon bele kell húzni :D
Ja, a levezetést még mindig nem írtam bele a vázba, de attól továbbra sem félek, hogy ott el fogok akadni. Kis boldogság, kis függővég, csókolom.
No, úgyhogy nekiálltam. Van vagy hat mondatom, az is szar, vissza kell rázódni, de legalább nekiálltam! Halleluja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése