Hát, jó rég jártam itt, de legalább még júniust írunk, szóval a havi egy blogbejegyzés megvan.
Na de nézzük, mi történt a regénnyel a legutóbbi poszt óta.
Röviden az, hogy kurvára belefáradtam. Ami humoros, mert 15 éve nem sikerült belefáradni, bezzeg most, amikor látom a fényt az alagút végén... Bár az is igaz, hogy eddig nem nyomtam ennyire intenzíven.
Májusban megismételtük a tavalyi balatoni írótábort, megint imádtam, de az írással alig haladtam. Ott fogalmaztam meg először, hogy sok, hogy elég, hogy pihenni akarok.
De hát vigyázz, mit kívánsz: írótábor után másnap kezdtem az új melóhelyemen. A betanulós hetem durva volt, csak dolgoztam meg próbáltam a tábor alatt keletkezett káoszt felszámolni itthon, a regényre gondolni is alig tudtam (cserébe kiolvastam két könyvet utazás meg munka közben, juhú!). Utána még két hétig intenzíven alkalmazkodtam az új időbeosztásomhoz, és igazából múlt héten jutottam el odáig, hogy most már mindenki szopjon lovat, nekem regényt kell javítanom, felőlem rám dőlhet a ház is.