Warning, ez a poszt most célzottan nyavajgás lesz, mert ha leírom a dolgokat, akkor sokkal könnyebben átlátom, mintha csak simán átélem, hogy valami szar.
(Hogy aztán miért kell ezt kirakni blogra? Azért, mert ha csak magamnak csinálnám, akkor nem csinálnám meg. Köszönöm minden kedves olvasómnak, hogy néma gumikacsaként mellettem álltok <3)
Szóval ja, jöttek visszajelzések az angyalokról (amúgy ha bárkinek még van mondanivalója, megkínálhat vele; kaptam már megvilágosító véleményt is, ami nem új gondolat volt, de új nézőpont). Az agyam meg leblokkolt egy kicsit.
Nem tudom, hogy ennek konkrétan mi az oka. Közrejátszhat az is, hogy eleve csömöröm volt már kicsit az egész előtt is. Hogy a maximalista elmém tikkel, mert nem tudja eldönteni, hogy most akkor ez kudarc vagy nem (mást nemigen ismer a szentem, hiába nevelem egy ideje). Meg hogy rémesen beszartam, hogy vajon a javítanivalókból mennyi az, ami képességbeli hiányosság, és mennyi az, ami kellő befektetéssel még lehet fasza.