Ma van a napja, hogy elbuktam a "nyárra megírom a regényt" kihívást, amit a privát írókörünkben vállaltunk be hárman. Mivel a többiek is így jártak, ismét meghosszabbítottuk a határidőt, ezúttal év végéig, ami már tavaly se jött be, de sebaj, egyszer csak sikerül... :D Inkább jó legyen, mint gyors.
50 ezer szó fölött járok egyébként, úgyhogy annyira azért nem sírok. Tovább jutottam, mint valaha, és látom a fényt az alagút végén. Persze eddig is látni véltem, úgyhogy továbbra is úgy vagyok vele, hogy csak az a biztos, ami már megtörtént, de... De most tényleg csak azt érzem, hogy pusztán munkát kell beleraknom, és menni fog. Más akadályát nem látom annak, hogy 13 év után végre tényleg megírjam ezt a szájbatekert regényt. Tudom, mit csinálok, tudom, hogyan csináljam. A többi csak idő meg segg kérdése.