Nagyon bizarr állapotban vagyok az utóbbi napokat tekintve.
AI - Faun Druid (pinterest.com) |
Nagyon bizarr állapotban vagyok az utóbbi napokat tekintve.
AI - Faun Druid (pinterest.com) |
Ugyanis valóban letettem a regényt egy időre. Gyakorolok, lazulok. Úgyis fogják még az angyalok csapkodni a fejemet, hogy szíveskedjek őket is gatyába rázni, de most fogcsikorgatva tudnék csak foglalkozni velük, úgy meg nem akarok.
A cím meg azért lett csak simán "írós napló", mert a mostani projektemet nem igazán tudom kategorizálni. Kérdezték már, hogy mi lesz, az egyetlen válaszom az volt, hogy wattpad sztori. Szerencsére annak nincs kötött formátuma, bár ha muszáj lenne, valószínűleg kisregénynek mondanám. Legalábbis ez a terv, de én ugye a standalone regényötleteimből is mindig minimum trilógiát növesztek, szóval franc tudja. Ha tippelnem kéne, akkor a három fejezetre tervezett kalandozásból is lesz vagy nyolc... :D Ami egyébként wattpadon nem hátrány, meg amúgy is gyakorolni akarok, ahhoz meg jó, ha sokat írok.
Na de akkor leleplezem: az új sztorim az Ezotéria hercege kódnéven fut, és tökéletesen komolytalan, kalandos, romantikus fantasy lesz.
Szóval ja, jöttek visszajelzések az angyalokról (amúgy ha bárkinek még van mondanivalója, megkínálhat vele; kaptam már megvilágosító véleményt is, ami nem új gondolat volt, de új nézőpont). Az agyam meg leblokkolt egy kicsit.
Nem tudom, hogy ennek konkrétan mi az oka. Közrejátszhat az is, hogy eleve csömöröm volt már kicsit az egész előtt is. Hogy a maximalista elmém tikkel, mert nem tudja eldönteni, hogy most akkor ez kudarc vagy nem (mást nemigen ismer a szentem, hiába nevelem egy ideje). Meg hogy rémesen beszartam, hogy vajon a javítanivalókból mennyi az, ami képességbeli hiányosság, és mennyi az, ami kellő befektetéssel még lehet fasza.
Valószínűleg aki érintett és néha felnéz ide, annak feltűnt, de azért leírom: a Tehetség Íróstúdiós szerkesztőképzésen az én regényem volt a vizsgaanyag (egyik fele), ezúton is köszönöm a lehetőséget.
(Az érintetteknek pedig: bocs / szívesen, a megfelelő aláhúzandó... <3 :D )
Ennek hozományaként kaptam visszajelzéseket életem első regényére, "hivatalosat" is az íróstúdiótól.
Hát, mit mondjak, voltak fázisaim.
A "jesszus, most ásom el magam a jövő szerkesztőgenerációja előtt"-től a "bakker, ez tetszik embereknek, mégis zseni vagyok"-ig volt itt minden. Bele se megyek, inkább próbálom a konklúziót levonni.
Hát, jó rég jártam itt, de legalább még júniust írunk, szóval a havi egy blogbejegyzés megvan.
Na de nézzük, mi történt a regénnyel a legutóbbi poszt óta.
Röviden az, hogy kurvára belefáradtam. Ami humoros, mert 15 éve nem sikerült belefáradni, bezzeg most, amikor látom a fényt az alagút végén... Bár az is igaz, hogy eddig nem nyomtam ennyire intenzíven.
Májusban megismételtük a tavalyi balatoni írótábort, megint imádtam, de az írással alig haladtam. Ott fogalmaztam meg először, hogy sok, hogy elég, hogy pihenni akarok.
De hát vigyázz, mit kívánsz: írótábor után másnap kezdtem az új melóhelyemen. A betanulós hetem durva volt, csak dolgoztam meg próbáltam a tábor alatt keletkezett káoszt felszámolni itthon, a regényre gondolni is alig tudtam (cserébe kiolvastam két könyvet utazás meg munka közben, juhú!). Utána még két hétig intenzíven alkalmazkodtam az új időbeosztásomhoz, és igazából múlt héten jutottam el odáig, hogy most már mindenki szopjon lovat, nekem regényt kell javítanom, felőlem rám dőlhet a ház is.